Bloggerask"

TELEFONON A KISEBB KÉPERNYŐMÉRET MIATT A SZÖVEG RENDEZETLEN SZERKEZETŰ!

Soha semmit nem kértem az égtől

3. rész

Nem volt messze a jósda. Tavasszal szépek Binsburg utcái,szívesen sétáltam rajta, eltekintve attól, hogy épp hová. Maga a hely egy apró lila faházikó az utca legvégén. Szélkakassal a tetején,, feliratos ajtóval.

-Carissa! Te tudod mit jelent az a firka a bejáraton?- érdeklődtem.

-Ne firkázd le! A jövendőmondók jelmondata. Laciritis exa sciguir de pours.Jeletése:Ha nem hiszel,akkor is higgy.

-Ahhha.Értem..- túlságosan unottra sikeredhetett a hangom,mert a barátnőm újra felszólalt. Már az ajtónál jártunk.

-Istenem már Rachel...-szemét megforgatta miközben csöngetett.

-Arra kérlek viselkedj bent oké? Legyél normális! A kedvemért kérlek! Hamarabb eltelik az idő majd ha megpróbálod élvezni.

Ekkor kinyílt az ajtó.

-Jöjjenek be.- rivallt ránk egy monoton hang. Tömény füstölő illata csavarta az orromat, irritálta a szememet. Maga a ház rendezett körülményű, egyetlen furcsa tényező egy asztal,üveggömbbel. Jajjaj,mik lesznek ma még itt.. A jósnő kezet nyújtott.

-Miss Journey vagyok. Melyikkőjükkel kezdjük?- és hosszú ujjával felénk bökött. Semmi kézfogás?Hát oké.

–Majd velem!- közölte Carissa majd előre ment.

-Hát rendben,maga a második. Foglaljon helyet,nézzen körbe bátran.

Miss Journey ezzel ott hagyott, Carissa után ment,elhúzta a függönyt . Hát itt maradtam. Finoman kis berendezett váró volt a nappaliban. Helyet foglaltam és néztem ki a fejemből. Vajon mit fog mondani? Milyen alapja van ennek,hogy el is higgyem? Olyan,mint hogy hogy higgyem el a főzőműsornak, hogy finom amit készített. Mindenre azt mondják: EZ CSODÁLATOS! ILYEN ÍZVILÁGOT! MEGÉRI KIPRÓBÁLNIJÜK,FENSÉGES!

-Jó napot!- köszönt egy félénk hang,kizökkentve a gondolataimból.Felálltam,hogy lássam ki az. Egy gyermek nézett be az ajtón. Nem fél bejönni ide?

-Szia! Mi járatban vagy erre?

-Csókolom! Miss Journeyt keresem. Tudja hol van?-továbbra se állt ki az ajtó mögül csak óvatosan kilesett hogy tudja kinek beszél.

-Vendéget fogad. Mit szeretnél tőle?

-Csak anyukám küldetett velem valamit neki.

-Gyere be bátran,ne félj,megvárjuk míg kijön okés?- mosolyogtam kedvesen és felé nyújtottam a kezem. Előbújt a biztonságot nyújtó ajtótól,hang nélkül becsukta majd oda szaladt a székekhez és leült. Visszaültem mellé. Két perc csend után megszólaltam:

-Hogy hívnak?-rám nézett de el is kapta a tekintetét. Félt. Egész testemmel felé fordultam.

-Nyugodtan megmondhatod.-ismét rám nézett de újra csendben maradt.

-Jó,akkor kezdem én. Rachelnek hívnak,26 éves vagyok. Most te jössz.-néma csend.

-Hát jó. Kitalálom. Jessicanak hívnak,és hat éves vagy!-próbálgattam -Vagy Rebecca vagy és hét éves vagy! Nem tuti hat éves! DE akkor inkább Rosy? Camil? Serena?-Felkuncogott. majd felszólalt,de nem nézett rám.

-A néni nem tűnik gonosznak.

-Ezt bóknak veszem jó?Nem is vagyok gonosz-ültem közelebb. Annyira kis ártatlannak,sebezhetőnek tűnt,biztonságot akartam nyújtani. Habár megsértett,hogy gonosznak gondolt..

- Anya mindig mondja,hogy ne bízzak senkiben. De a nevemet csak elárulhatom..hátha nem haragszik. A nevem Amanda,6 éves vagyok.

-Szép neved van!

-Köszönöm! A nénié is szép!- végre rám nézett. Nem kapta el a fejét,a szemébébe nézhettem. Csillogó sárga szempár nézett vissza. Tele félelemmel.

-Helyiek vagytok? Mi itt lakunk a barátommal. Joshnak hívják.

-Igen itt lakunk a Spierstnegyed-ben.- ismét a földet nézte. Szégyellte. Az a nyomornegyed. Szegény,milyen élete lehet..

-Értem. Lassan gondolom végeznek odabent. Játszunk addig valamit? Megrázta a fejét és újra csend lett. 2 óra van. Tényleg végezhetnének már. 5 perc múlva jöttek is ki. Miss Journey amit meglátta a kislányt,beszélgetésbe kezdtek.. Suttogtak,megtárgyalták amit akartak. Amanda az ajtóhoz rohant, rám nézett, félénk mosolyt küldött és elviharzott. Nagyon közelinek éreztem magamhoz. Carissa addigra leült én meg már azon kaptam magam,hogy megyek Journey után. Utánam is behúzta a függönyt.

-Üljön le Miss Drant. Tenyér jóslással vagy kártyával szeretne dolgozni?

Dolgozni? Mi ez?

- Mindegy. Essünk csak túl rajta.. Nézett rám,mint aki meg se hallotta. Válaszul suttogott egy Válassz!-tot.

-Legyen akkor tenyérolvasás.-közöltem unottan.

-Tenyérjóslásnak hívják. Pakolászott egy kicsit,meggyújtott egy füstölőt majd elkérte a kezeimet. Halványult a világítás ő meg csak olvasott a tenyereimből. Hol a jobbat,hol a balt nézte jobban.

- Mivel tudtommal mennie kell majd nem sokára,így most csak a jelenét vesézzük ki. Ha igazakat mondok,meggyőződhet a jóslás igazában,és máskor a jövőt is nézhetjük.

-Bánom is én! -Mintha terveztem volna visszajönni....De persze majd jövök jövő nézésre is természetesen!

- Nyugodt időszakot él a mindennapjaiban,de vágyat érez egy kis kalandra,izgalomra az élet vonal alapján.

-Mondjon újat!

- A Vénusz-dombja hűséges szerelmi kapcsolatot vázol le,ami látszólag ígéretes. De ez nem biztos. Siker,pénz területén mélyek a tenyér vonalai,ebben nem lesz hiánya,de óvatosságra is inti. Fogadjon el kínálkozó lehetőségeket,de gondolja át mielőtt cseleszik.

Beszélt beszélt,őszinte legyek tényleg nem figyelte. Ennyire látszik,hogy hogyha tényleg tudná a jövőt,akkor azt mondaná. Az lehet hogy egy hangyányit érdekelne is.. A jelenemet én is ismerem.

Bloggerask"